Levélben kaptuk. Itt-ott talán sántít egy kicsit, de a lényege egyértelmű. Olvassátok!
Ez egy történet ami állítólag 2004 óta emailben és most már a közösségi médiákban is kering, nem tudni ki az eredeti szerzője.
Amikor aznap este hazaértem, a feleségem felszolgálta a vacsorát, megfogtam
a kezét és azt mondtam, "Szeretnék valamit elmondani". Ő leült és
csendben evett. Megint láttam a fájdalmat a szemében.
Hirtelen nem tudtam, hogyan nyissam ki a számat. De muszáj volt vele
tudatnom, min gondolkodtam. El akarok válni. Hoztam fel a témát nyugodtan.
Nem tűnt idegesnek a szavaim hatására, helyette inkább lágyan megkérdezte,
miért?
Kikerültem a kérdést. Ez feldühítette. Félredobta az evőpálcikákat és rám
üvöltött, te nem vagy igazi férfi! Azon az éjjelen nem beszéltünk egymással.
Ő sírdogált. Tudtam, hogy rá akar jönni, mi történt a házasságunkkal. De nem
igazán tudnék neki kielégítő választ adni, én már Janet szeretem, nem őt.
Nem vagyok már szerelmes belé. Csak sajnáltam!
Mély bűntudattal, felvázoltam egy válási szerződést, amiben az állt, hogy
megtarthatja a házat, a kocsit, és a cégem 30 %-át.
Hát ez érdekes volt. Sokat mondjuk nem szeretnék írni róla, de pár szóban azért véleményezem. A filmet minimum tízszer láttuk. Bevallom, kicsit féltem nekikezdeni a könyv olvasásának, mert arra gondoltam, unalmas lesz, nem mond majd semmi újat. De nem így történt. Annak ellenére, hogy a történet minden mozzanata előttem volt, mégsem unatkoztam közben, pörgős, olvasmányos. A részletek leírása kifejezetten színes. A tűzoltók úgy tudják enni a csirkeszárnyat, hogy az embernek csorog a nyála. És ugyanígy csorog a könny is, amikor lelki részekről olvasunk.
Jóság Istene, add, hogy befogadjuk irgalmasságodat, hogy az túlcsorduljon életünkben azok számára, akikkel találkozunk utunk során. Ma különösen Haiti népét ajánljuk Neked, azokat, akik dolgoznak az ország újjáépítésén. Köszönjük Neked a hitet és kitartást melyek segítettek ennek a szeretett népnek talpon maradni.
Hétvége Szekszárdi Régiójának tagjai.