SzilvióésTündi blogja

Ma landolt a postaládánkban ez a történet. Egyszer régen már olvastuk valahol, de nagyon jó volt újra találkozni vele.

Zsúfolt reggel volt a rendelőben, amikor fél 9 körül bejött egy bekötözött ujjú idős úr. Rögtön szólt, hogy siet, mert 9 órakor van egy fontos találkozója. Kértem, hogy foglaljon helyet, tudván, hogy eltelik még fél óra, míg megérkezik az orvos. Figyeltem, milyen türelmetlenül néz percenként az órájára. Idő közben arra gondoltam, hogy nem lenne rossz, ha levenném a kötését, és megnézném, miről van szó. A seb nem tűnt olyan súlyosnak... az orvosra várva eldöntöttem, hogy fertőtlenítem a sebet, és egy kis beszélgetésbe elegyedtem.

Megkérdeztem, hogy mennyire fontos a találkozója, és hogy nem szeretné-e mégis megvárni az orvost a seb kezelésére. Azt válaszolta, hogy feltétlenül az idősek otthonába kell menjen, ahogyan évek óta mindig teszi, hogy reggelizzen a feleségével.

Egy férfi éveken keresztül gyűjtött egy új Mercedesre. Végül a sok munka és félre tett pénz meghozta a várva várt pillanatot . Nagy örömmel és izgalommal hajtott hazafelé, hogy családjának és barátainak is megmutathassa az új "álomautót".

Útközben megállt, hogy betérjen az egyik barátjához. Könnyedén talált egy
helyet ahova beparkolhat, és rükvercbe tette az autót. Nagy lendülettel elkezdett tolatni, mire hallotta, hogy egy kő koppan az új autóján. Hirtelen lefékezett és kiszállt. Látta, hogy egy kisfiú dobta meg a kocsiját, ezzel máris megsérült a gyönyörű fényezés. A férfi kikelve önmagából, így kezdett el üvöltözni:

Két kis magzat beszélget egy anya méhében:

- Te hiszel a születés utáni életben?
- Természetesen. A születés után valaminek következnie kell. Talán itt is azért vagyunk, hogy felkészüljünk arra, ami ezután következik.
- Butaság, semmiféle élet nem létezik a születés után. Egyébként is, hogyan nézne ki?
- Azt pontosan nem tudom, de biztosan több fény lesz ott, mint itt. Talán a saját lábunkon fogunk járni, és majd a szájunkkal eszünk.
- Hát ez ostobaság! Járni nem lehet. És szájjal enni - ez meg végképp nevetséges! Hiszen mi a köldökzsinóron keresztül táplálkozunk. De mondok én neked valamit: a születés utáni életet kizárhatjuk, mert a köldökzsinór már most túlságosan rövid.

Mécs László: Vallomás

A haldokló ágya felett kulcsocska függött fekete madzagon.
Meggyóntattam, megáldoztattam, megkentem olajjal.

Megkentem a szemét.
Ó mennyi bűnös dolgot nézett az én szemem!
A haldokló szem már csak Istenre kíváncsi.

Megkentem a fülét.
Ó mennyi csábhangra csábult már a fülem!
A haldokló Istent hallgatta szavaimban.

Megkentem az orrát.
Ó mennyi trágyán-nőtt virágot szagoltam eddig!
A haldokló szavaiban Isten gyémánt szeme csillogott.

Megkentem a lábát, először a bénát, aztán az épet.
Ó micsoda utakon tévelygett a lábam!
A haldokló bénán is biztos úton jár már.

A haldokló hetvenéves hegyéről
lányok, nők, unokák szüreteltek már örömet...

... És persze hálás vagyok neki. Az elmúlt időben a kelleténél több munkát vittem haza. Régebben mindig szóvá tette, hogy sokat ülök számítógép előtt. Most pedig, amikor már több mint egy hónapja szinte folyamatosan máson zakatolt a fejem este, ahelyett, hogy rá figyeltem volna, türelmesen várt rám.
Egy ideje már éreztem: kezdek kiégni, többet kéne rá és a gyerekekre figyelnem. Most megtört a jég, és megértettem, mit tett értem az én szerető feleségem.