A beteljesülő szerelem az emberi élet (egyik) csúcsélménye: az önfeledt önajándékozás, gyönyör- és örömteljes extatikus befogadás, egyszerre önmagunkon belül és kívül lét, a tudatosság és tudattalanság határán, teljes felszabadultságban és szabadságban, önmagunkat egyszerre teljesen megélve és feledve, a másikkal együtt rezonálva, a „ketten egy testté lesznek” nem mindennapi pillanata.
Vannak ilyen tökéletes – tökéletesnek megélt – pillanatok. Ha nem is akármikor, ha nem is programozhatóan, uniformizálhatóan. Teljes nyitottság, bizalom és szabadság közt születnek ilyen együttlétek. Csodálatos annak tudása, hogy magam is, a másik is, Isten is a lehető legnagyobb boldogságunkat akarja.
Hogy is kezdődik az út, ami idáig vezet?
Rózsaszín köd
A szerelembe esés fiziológiás homályállapot. Ez szükséges ahhoz, hogy az ember meg tudjon nyílni, és képessé váljon arra, hogy túllépve félelmein és önérdekén kilépjen bástyái mögül, a józan óvatosságnak teljesen ellentmondva és egocentrizmusáról lemondva befogadjon, megossza életét és önmagát egy tőle gyökeresen különböző emberi lénnyel.
Ennek a homályállapotnak természetesen megvannak a hátulütői is. Az a rózsaszín köd, amely még a mézeshetek stádiumában is körülveszi a szerelmeseket, elfedi, sőt egyenesen átlényegíti a Másik később rettenetesnek, kibírhatatlannak megélt tulajdonságait, soha benne meg nem lévőket láttat, a meglévő jókat pedig felfokozza és idealizálja. Az objektivitás esélyét minimalizálja.
A választás alapja
A mai nyugati párkapcsolat többnyire a szerelembe esés (belezúgás) mozzanatával kezdődik. Ez az első mozzanat nem tudatos, néha a testet is átható érzelmi vonzódás. Létrejöhet hirtelen vagy fokozatosan. Az, hogy mennyire fogadom el, választom, már tőlem, akaratomtól függ.
A párválasztás folyamatát sokan kutatták. Minden teória tartalmaz valamit az igazságból, de a szerelmi vonzódás a maga egészében titok.
Van egy belső modellünk, kritériumrendszerünk, mely meghatározza, mi az, amit meglátunk, befogadunk, felfogunk. Partnerünk kiválasztásában szerepet játszik a bennünk élő apa-, illetve anyakép, más fontos személyek gyermekkorunkból (nagybácsi, nagyszülő, dada, a gyermekszerelmek), az énideálom – amiről azt hiszem, a leginkább elfogadják –, a nőideál, férfiideál – kulturális sztereotípiák.
Ismerd meg önmagad!
Mindannyian várunk valamit a másiktól. Egyesek szerint a jó választás intuitív felismerése annak, hogy kölcsönösen képesek vagyunk egymásnak megadni, amit várunk. Fontos, tehát, hogy tisztában legyünk önmagunkkal!
Végezetül amennyire gyors, „villámcsapásszerű” a vonzalom, annyira valószínű a tévedés. Minimális az objektív megismerés lehetősége. Nincs is helye a választásnak.
Benső szükségleteink ismerete nagyon hasznos, fontos segítség abban, hogy ne egy szükségletünk betöltésébe legyünk szerelmesek, hanem egy személybe.
A tartós, szoros kapcsolat feltételei az érzelmi bevonódás és tartós elköteleződés, mely kölcsönös viselkedésbeli függéssel, alkalmazkodással, illetve minél több és változatosabb együttes tevékenységgel jár.
Szöveg: Dr. Csiky Miklós | Forrás: Képmás 2005/május
Jóság Istene, add, hogy befogadjuk irgalmasságodat, hogy az túlcsorduljon életünkben azok számára, akikkel találkozunk utunk során. Ma különösen Haiti népét ajánljuk Neked, azokat, akik dolgoznak az ország újjáépítésén. Köszönjük Neked a hitet és kitartást melyek segítettek ennek a szeretett népnek talpon maradni.
Hétvége Szekszárdi Régiójának tagjai.