A közösség értéke a házasságban

Karesszal és Zsuzsuval a tavalyi jegyesoktatás után találkoztunk először. Kareszban élő bizonyítékot találtunk arra, hogy a nem keresztény ember is lehet nagyszerű, szeretettel teli ember, aki azonban amint találkozott a keresztény értékrenddel, rögtön tudta, hogy valami eddig hiányzott az életéből. Nagyszombaton keresztelkedett, ifjúházas közösségbe járnak Zsuzsuval. Öröm velük minden találkozás. Laci atya őket kérte meg, hogy az idei jegyesoktatás alkalmával beszéljenek kicsit a jegyeseknek a közösségben megtapasztalt élményeikről. Az ott elhangzottakat itt is szívesen osztják meg.

Zsuzsu: Az esküvőnk tervezésekor elhatároztuk, hogy szeretnénk egyházi esküvőt. Azonban Karesz közölte, hogy lehet, de Ő nem fog megkeresztelkedni és Őt ne akarják megtéríteni. Megkérdeztük a plébánián, hogy mi a teendő. Megtudtuk, hogy nincs semmi akadálya, így is összeházasodhatunk.

Karesz: Örültem a hírnek, hogy így is létrejöhet a “frigy”. Azt tudni kell rólam, hogy nem voltam az a nősülős fajta, viszont nagyon megszerettem ezt a Lányt. Egyébiránt önszántamból kértem meg a kezét, mert attól féltem, hogy ha nem teszem meg, még a végén apácazárdába vonul nekem és elkötelezi magát Jézussal. (Bár ha így lett volna, nevet váltottam volna Jézusra. :-) Emlékszem, az első alkalommal, amikor beléptem a jegyesoktatásra, úgy éreztem magam, mint egy leszakadt kazánajtó. Azóta sokat változtam és teljesen másképp látok dolgokat. Ez köszönhető annak, hogy a jegyesoktatások során egyre inkább magával ragadott az itt tapasztalható légkör, az emberek kedvessége és az atyák (Laci atya, Csaba atya) szeretete felénk. Az első dolog amit megtanultam, hogy én nem pogány vagyok, hanem kereszteletlen (mennyivel szebben hangzik).

Zsuzsu: A jegyesoktatások alkalmával megismerkedtünk új emberekkel, fiatal párokkal. Az esküvő után hallottuk, hogy lehetőség van arra, hogy az azóta már ifjú párokká avanzsált párokkal újra és újra találkozhassunk idősebb párok közreműködésével. Ennek nagyon megörültünk és elhatároztuk, hogy mi mindenképp ott leszünk.

Karesz: Amennyire ellene voltam az elején, annál nagyobb lelkesedéssel mentem az első ifjú házas csoportos találkozóra. Most már nem kellett Zsuzsunak úgy “cincálni”, mint az első alkalommal, sőt most már én voltam az, aki először kimondta, hogy menjünk, és most már semmi pénzért ki nem hagynék egy alkalmat sem (divatosan szólva függővé váltunk).

Zsuzsu: Mindig örömmel várjuk a találkozók estéjét, hogy újra láthassuk egymást. Ezeken az estéken mindig újabb és újabb témákról beszélünk, melyek a mindennapi életünkhöz kapcsolódnak.

Karesz: Engem nagyon megfogott az, hogy olyan dolgokról beszélhetünk, amiről egy pohár sör mellett a haverokkal nem lehet. Itt őszintén beszélhetünk a minket érintő örömökről és kevésbé örömökről és hallhatjuk mások hasonló véleményét is ugyanazon dolgokról. Számunkra külön ajándék, hogy az atyák is – lehetőségükhöz képest - részt vesznek ezeken a találkozókon, és támogatják a közösséget.

Zsuzsu: Nem sokkal esküvőnk után, számomra váratlanul, kaptam egy sms-t Laci atyától, hogy ha Karesz úgy gondolja szívesen látják katekumenátuson, hogy annak végeztével megkeresztelkedhessen. Hazaérve megmutattam az üzenetet a Karesznak és vártam a reakciót.

Karesz: Mivel a jegyesoktatás és a fiatal házas csoport nagyon sokat adott Nekem, így gondolkodás nélkül igent mondtam arra, hogy számomra az első alkalommal kimondhatatlannak tűnő (katekumenátus) foglalkozáson is részt vegyek. Azóta is örömmel vagyok ott minden alkalommal, nagyszombaton keresztelkedem.