Mit lát a gyerek?

Szexuális nevelés a családban

A szexuális világnézet nagy változásokon ment át az idők során, de az évszázadok alatt kialakult és rögzült szexualitásra vonatkozó társadalmi beállítottság mintái még ma is hatnak.

A korábbi szigorú vallás-erkölcsi nevelésből hiányzott minden pozitív utalás a nemiségre. A szexuális erkölcs szigorú szabályai az „ördög” incselkedéseivel azonosította a nemi vágy cselekvésre késztető energiáit. Az Istennek tetsző szeretkezés kizárólag utódnemzési célból volt támogatott.

Korunk ezt a társadalmi tudatban rögzült elképzelést szinte generálisan elutasította. A szeretkezés célja egyre inkább az aktuális örömszerzés lett. Ez a váltás jelentős támogatást nyert a fogamzásgátlás felfedezésében és gyakorlati alkalmazásában is.

Családi példa

De a nemiségről a családban általában még ma sem szokás nyíltan beszélni. A gyerek a szülőpár viselkedésének mintáiból tanulja a legtöbbet a saját, jövőbeli magatartására vonatkozóan. A szülők pedig sajnos a köztük lévő konfliktusokat sokkal inkább megmutatják a gyerek előtt, mint kapcsolatuk pozitív vonatkozásait.

Nem lehet vita tárgya, hogy a gyerek számára a női-férfi kommunikációs minta szorosan összefügg szülei magatartásával és a köztük lévő kapcsolat érzelmi és viselkedésbeli megnyilvánulásaival, legyenek azok akár pozitív, akár negatív jelentésűek. A pozitív jelentésű mintákból – általában – hiányoznak a szóbeli közlések, irányítások, útmutatások. Márpedig az ember egyik legjellemzőbb sajátossága a kommunikáció verbális lehetősége. Ez egyben az élőlény intellektuális fejlettségének megnyilvánulása. Ha a szülő, a felnőtt környezet csak „néma” mutogatás és metakommunikatív, azaz tudattalan eszközök segítségével neveli a jövő nemzedéket, akkor a szexuális kultúra megmarad azon a primitív szinten, amely nem sokban különbözik az állati szexuális magatartás példáitól.

Kényes kérdések

Amikor a felnőttek intellektuális, azaz szóbeli irányítás és útmutatás nélkül magukra hagyják a gyereket, vállalják ennek káros következményeit is. Amíg a létfenntartó funkciók gyakorlására éveken át tanítjuk a gyerekeket (tisztára szoktatás, beszéd, késsel-villával való kulturált evés és a világ egyéb dolgainak ismertetése), addig a fajfenntartási témakörben semmi kulturális támpontot nem adunk nekik. Pedig ha a halat halkés nélkül esszük, tápértéke akkor is bejut az egyed szervezetébe. De a szavak nélküli misztikus, „ördögi” származású szexuális ösztönkésztetésnek nemkívánatos következményei vannak.

A csúnya beszéd a köznyelvben polgárjogot nyert, de azonnal lakatot teszünk a szánkra, ha a gyerek a kényes kérdések megválaszolására vár, buzdít minket. Amíg a gyerek jogos kérdéseinek megválaszolása előtt megnémulunk, nem várhatjuk el tőle, hogy intellektuális igényeinek megfelelő szóbeli eligazítás híján kövesse az emberhez méltó utat. Így csak a kísértésekre bízzuk szexuális életének alakulását, anélkül, hogy szellemi érettségének megfelelően részt vállalnánk tudatos irányításában.

Ahhoz, hogy valaki megfelelő társat találjon a maga számára, nemcsak önmagát kell ismernie, hanem a másik nem egyedi tulajdonságait is. Ez elengedhetetlen ahhoz, hogy választása (legalább nagyjából) helyes lehessen.

A biológiai akceleráció jegyében a mai fiatalok sokkal hamarabb érnek, mint akár csak a száz évvel korábban élt elődeik. Ha a családban a felvilágosítás elmarad, az ösztönkésztetések morális fék nélkül valósulhatnak meg. Ez vonatkozik az alkoholizmus, a drogozás és a szexuális szabadosság történéseire is.

Szöveg: Dr. Lux Elvira | Forrás: Képmás.hu