A vers

Mécs László: Vallomás

A haldokló ágya felett kulcsocska függött fekete madzagon.
Meggyóntattam, megáldoztattam, megkentem olajjal.

Megkentem a szemét.
Ó mennyi bűnös dolgot nézett az én szemem!
A haldokló szem már csak Istenre kíváncsi.

Megkentem a fülét.
Ó mennyi csábhangra csábult már a fülem!
A haldokló Istent hallgatta szavaimban.

Megkentem az orrát.
Ó mennyi trágyán-nőtt virágot szagoltam eddig!
A haldokló szavaiban Isten gyémánt szeme csillogott.

Megkentem a lábát, először a bénát, aztán az épet.
Ó micsoda utakon tévelygett a lábam!
A haldokló bénán is biztos úton jár már.

A haldokló hetvenéves hegyéről
lányok, nők, unokák szüreteltek már örömet...

Levetkőztem és elbeszélgettem a haldoklóval.
Megkérdeztem a kulcsocska titkát.
"Ez a kulcs a kincsem kulcsa,
ez a kulcs a méhesem kulcsa."

"Béna fiúcska voltam, nyáron szalmakalapot fontam,
A pénzen két kas méhet vettem.
Azóta szeretem a méheket."

Beszéltem néki az apámról.
Apám is szerette a méheket.
Mikor haldoklott, egy utolsó raj rászállt a rózsafára.

A haldokló kezembe adta a kulcsot.
Megnéztem a méheit.
A sejtekről halott apám édes arca nevetett rám...
Visszaadtam a kulcsot.

A haldokló paraszt megáldott.

Boldogan jöttem haza a vetések között.
A haldokló paraszt megáldott.
Költők, bölcsészek, tudósok, tudjátok mi ez?

Régen remegések, rubrikák, törvények, miértek
járhatatlanná kuszálták fiatalságom erdejét.
Levelezetem finom férfiakkal, nőkkel.
De nem tudtam beszélni evangéliumi emberekkel,
nem tudtam beszélni az anyámmal.

A szenvedések (nehézkes favágók) kiirtották a rémeket,
Egyszerű lettem, mint az országút s a haldokló megáldott!

Vallomással tartozom a világnak,
mert sokat beszél rólam a világ.

Nagyon kell szeretni!!!

A méh nagyon szereti a munkát s a mézet
s a föld millió mérges virágja közt megtalálja a mézet.

A vetések nagyon szeretik a Napot,
s kiszerelmeskedik nekünk a kenyér örömét.

A parasztnak nagyon kell szeretnie a földet,
a papnak az oltárt, az anyának a szenvedést,
Magdolnának Krisztus lábait,
Assisi Szent Ferencnek Krisztus sebeit,
mindenkinek szeretnie kell a keresztjét,
mindenkinek nagyon kell szeretnie Istent.

Halljad világ a vallomásomat:
Egyszerűek legyünk, mint az országút,
hogy mindenkihez elmehessünk,
jók legyünk, mint a levegő,
hogy mindenkit megölelhessünk,
édesek legyünk, mint a kenyér,
hogy mindenkit etethessünk,
vidámak legyünk, mint a bor,
hogy mindenkit megnevettessünk.

Egyszerű, jó, vidám voltam:
S a legegyszerűbb ember, a haldokló megáldott...